Egy év telt el azóta, hogy utoljára tartottam szeretett kutyámat, Morzsit a karjaimban. Az ő elvesztésével mélyebbre ástam magam a szeretet és veszteség finom táncának megértésében. Ez a szomorú évforduló emlékeztet az állatokkal való kimondatlan kötelékünkre, ami olyan tiszta és rendíthetetlen, hogy túlmutat az élet és a halál határain.
A kutyák feltétel nélküli szeretete
Az állatokkal való kapcsolatunk a szeretet legtisztább formái közé tartozik. Különösen a kutyák rendelkeznek azzal a rendkívüli képességgel, hogy feltétel nélkül szeressenek minket. Nem törődnek az eredményeinkkel, a kudarcainkkal, vagy azzal, hogy hány lájkot kapunk épp a közösségi médiában. Szeretetük állandó és megrendíthetetlen. Talán azért, mert úgy érzik a falkánkhoz tartoznak, etetjük őket, vagy éppen a megfelelő helyen simogatjuk meg a pocakjukat, de én szeretek abban a hitben élni, hogy a kutyák egyszerűen a tiszta szív és a feltétel nélküli szeretet megtestesítői.
Van valami mélységesen megható abban, amikor egy ember, különösen valaki, aki keménynek és hajthatatlannak tűnik, könnyekre fakad egy szeretett háziállat miatt. Ez is bizonyítja, hogy a szeretet túlmutat a külsőségeken, a társadalmi státuszon, és még a személyes történetünkön is. A szeretet egyetemes, és kutyáink, rendíthetetlen hűségükkel és szeretetükkel, a legmeghatóbb módon példázzák ezt az igazságot, melyet mi emberek oly gyakran elfelejtünk.
A szeretet mulandósága
A kutyáinkkal való kapcsolatunk mulandósága gyakran kísért minket. A kutyák, hozzánk képest rövid, ám annál tartalmasabb életükkel, emlékeztetnek minket az élet múlandóságára és arra, hogy minden egyes pillanatot meg kell becsülnünk. Amikor édes Morzsám elkezdett lassabban mozogni, egyre többet aludt, nem volt kedve a régi játékokhoz, élesen tudatosította bennem, hogy mennyire értékes és limitált az együtt töltött időnk.
Bármit vagy bárkit szeretni azzal jár, hogy elkerülhetetlenül elveszítjük. Ez az igazság bármennyire is fájdalmas, egyben mélységesen gyönyörű. Megtanít bennünket, hogy értékeljük a jelent, hogy mélyen magunkhoz öleljük azokat, akik hozzánk közel állnak és szeressük őket, amíg csak lehet.
Thích Nhất Hạnh vietnámi buddhista szerzetes a mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlásának egyik legismertebb tanítója volt. Egyik könyvében az ölelés meditációról írt. Mielőtt megöleled egy szeretted, ha háromszor mélyen belélegzel és kilélegzel, a boldogságod legalább tízszeresére nő. Ha azonban elkalandoznak a gondolataid, az ölelésed felületes lesz, és kevésbé fogod élvezni és értékelni. Ezért ajánlja, hogy tudatosan lélegezz be és ki az ölelés előtt és alatt is, hogy visszatérj a jelen pillanatba, így az ölelés sokkal mélyebb és örömtelibb lesz.
Ezt hogyan tudod még fokozni? Képzeld el, hogy az a személy, akit átölelsz, nincs többé, ez lesz az utolsó ölelésetek. Ezt ne a szomorúság vagy a félelem kiváltása érdekében tedd, hanem hogy segítsen felismerni az adott pillanat értékét és a szeretet fontosságát. Hidd el, ezután tiszta szívvel és figyelemmel, fogod őt magadhoz szorítani és tudatosulni fog benned az iránta érzed végtelen hálád és szereteted.
A szeretet tisztelete a veszteségen keresztül
Amikor mélyen szeretünk, a veszteség fájdalma elsöprő lehet. Mégis, ez a fájdalom az átélt szeretet tükröződése. Rövid életem során számtalan esetben éltem át a szeretetet és veszteséget, minden alkalom —bármennyire is fájt—, azt erősítette meg bennem, hogy a szeretet bátor és gyönyörű cselekedet, annak elkerülhetetlen vége ellenére.
Morzsi esetében meg kellett hoznom azt a szívszorító döntést, hogy elengedjem őt, hogy méltó módon fejezhesse be életét ezen a földön, hogy megszüntessem a szenvedését, mert szívem legmélyén tudtam, hogy ez a valódi szeretet megnyilvánulása. Ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha tettem, de egyben emlékeztetett arra a felelősségre és gondoskodásra, amivel tartozom azoknak, akiket szeretek.
A halálát követő napokban megnyugvást találtam az egyszerű emlékekben ahogy a hóban ugrált boldogan, ahogy soha véget nem érően képes volt labdázni, ahogy bemászott mellém mikor elaludtam és ahogy minden egyes alkalommal óriási örömmel üdvözölt, mikor hazaértem. Ezek az emlékek, bár szomorúsággal átszőttek, segítenek átélni az egymással megosztott szeretetünket. Bár ő elment, életemre gyakorolt hatása örökké kitörölhetetlen marad.
A szeretet végtelen
A veszteség fájdalma ellenére a szeretetre való képességünk határtalan, ezt én már magzat koromban megtanultam a szüleimtől. Emlékszem tavaly júniusban, úgy éreztem, hogy soha többé nem tudok egy másik kutyát újra szeretni, miután elveszítettem Morzsit. De az életnek (és talán Morzsinak is) más tervei voltak, és hamarosan egy új kiskutyáról, Zazire-ról kellett gondoskodnom. Azóta ő is mindennap emlékeztet arra, bármilyen rosszaságot is csinál, hogy a szeretet kimeríthetetlen forrás, amit mindig megtalálhatunk magunkban, bármennyiszer is törik össze a szívünk.
A szeretet nem fogy el, minden új kötelékkel csak több lesz belőle. A veszteség közepette is találunk új kezdeteket, újabb okokat a mosolyra, és új szíveket, amelyeket megbecsülhetünk.
A jelen pillanat átélése
Kutyám utolsó napjaiban a jóga elképesztő hatásait egy új dimenzióban tapasztalhattam meg. Segített abban, hogy minden egyes percben jelen legyek és az együtt töltött időnkre koncentráljak, ahelyett, hogy elvesztem volna a bánatban, az önsajnálatban vagy a közelgő veszteség miatti szorongásban. Minden együtt töltött pillanatot gyémántként becsültem.
Újra kimentünk az erdőbe, ahova oly sokat jártunk, amit annyira szerettünk, és mivel sétálni már nem tudott, legtöbbször én vittem őt karjaimban, ő pedig édesen a vállamra hajtotta a fejét, tudva, hogy biztonságban van és vigyázok rá.
Visszatértünk a különleges helyünkre egy kis dombra, ahonnan az egész rétet belátni. Letettem, ő pedig lassan, komótosan mászkált, kíváncsian és elégedetten szimatolgatott. Majd leült mellém. Ahogy együtt ültünk, a világ mintha megállt volna, és úgy éreztem, mintha visszarepülnénk az időben, amikor ő még kiskutya volt, és én csak egy kislány.
Amikor eljött az idő, hogy végső búcsút mondjunk, megosztottunk egy Milka Waffelini-t (egy szlovákiai kirándulás emlékére). Anyukám, a kutyám és én osztoztunk ebben az édes-keserű pillanatban. Morzsi olyan boldog volt, hogy élvezhette a csokoládét, egy falatnyi mennyországot a földön. Majd a mellkasomra feküdt, mintha tudta volna, hogy ez az utolsó cselekedetem hálám és szeretem kifejezésére, mindazért, amit ebben az életben kaptam tőle. Majd végleg elaludt a karjainkban, Ez egy olyan szomorún gyönyörű pillanata volt az életemnek, amit soha nem fogok elfelejteni.
A jóga gyógyító ereje
Elvesztése után voltak napok, amikor a bánat elviselhetetlennek tűnt. Olyan lyuk volt a mellkasomban, amit lehetetlennek tűnt betölteni. Mégis megnyugvást találtam, legalább a jóga szőnyegemen. Egy olyan teret, ahol jelen lehettem, ahol a veszteség fájdalma nem emésztett fel. Minden gyakorlás egy szentély lett, egy idő, hogy kapcsolódjak magamhoz és békét találjak a mozgás és a légzés áramlásában.
A jóga megtanított arra, hogy minden pillanatot magamhoz öleljek, hogy érezzem a fájdalmat, és hogy tiszteletben tartsam a szeretetet, ami a veszteség után is megmarad. Erőt adott, hogy tovább lépjek, hogy együtt éljek a fájdalommal, és hogy megtaláljam a szépséget szeretett kutyám emlékében.
A szeretet és a veszteség szépségének átölelése
A szeretet és a veszteség létezésünk összefonódott részei. Együtt adnak értelmet annak a gyönyörű dolognak, amit életnek nevezünk. A veszteség fájdalma szeretetünk mélységének bizonyítéka, és tanúskodik arról a bátorságról, ami ahhoz kell, hogy szeressünk úgy igazán, annak ellenére, hogy tudjuk, végül elveszítjük.
Ahogy írom ezeket a sorokat, és visszatekintek erre a nagyon nehéz évre, ami szeretett kiskutyám halála óta eltelt, hálával telik meg a szívem. Morzsi segít nekem továbbra is abban, hogy minden pillanatot megbecsüljek, hogy mindent áthatóan és mélyen szeressek, és hogy tudatos legyek az élet múlandóságával kapcsolatban.
Ezzel a tudatos jelenléttel tisztelhetjük mindannyian szeretteinket, embereket és állatokat egyaránt, és ez segít nekünk abban, hogy megtaláljuk a bátorságot, hogy újra és újra szeressünk, az elkerülhetetlen szívfájdalom ellenére.
Kívánom neked is, hogy becsülj meg mindenkit, akit szeretsz ebben az életben, mert az együtt töltött napjaitok száma véges, még akkor is ha nem tudod a napok számát. Az élet túl rövid ahhoz, hogy apró dolgokon civakodjunk, ragaszkodjunk a haragunkhoz, az igazunkhoz, az egónkhoz. Ha egy valami biztos és végtelen az életben, az a szeretet képessége. Ne felejtsd el kifejezni ezt a szeretetet, azoknak, akik a legfontosabbak számodra, és ölelj magadhoz minden pillanatot, amit velük tölthetsz.
Édes Morzsám öröksége a szeretet, az öröm, és az emlékeztető, hogy minden napot tiszta és nyitott szívvel éljek meg. Köszönök neked mindent édesem, ég veled!
Magyar 
English 
