Életem első jógaórája egy ashtanga gyakorlóóra volt, ahova úgy tudtam elmenni, hogy ingyenes kuponokat töltöttem le a netről az egyik barátnőmmel. Mivel még egyetemista voltam, kollégiumban éltem, egy szobában három másik lánnyal. Az idegrendszeremnek szüksége volt valami olyan dologra, ami kellőképpen kikapcsol a folyamatos zsongásból. Első alkalommal ezt úgy tudtam elérni, hogy a meglehetősen megterhelő ashtanga után a testem végtelen fáradtsága a mély relaxációba lökött. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is történt ott, csak azt éreztem, hogy kellőképpen intenzív hatás volt ahhoz, hogy folytatni akarjam.
Ez 2016-ban történt. Azóta pedig már mindenféle jógairányzatba belekóstoltam és a Yoga International Allience által akkreditált 200 órás hatha jóga oktató képzést is elvégeztem. A személyes jógagyakorlásom egyedül végzem otthon, mégis kifejezetten fontosnak tartom, hogy néha elmenjek csoportos órákra is, mert nagy lendületet ad az egyéni fejlődésemnek. A tanítás pedig plusz motivációt jelent, szeretem átadni másoknak, hogy milyen fontos a mozgás, a légzés, és ha figyelünk ezekre, milyen nagy dolgokat fedezhetünk fel magunkban akár egy hétköznapi jógaórán is.
