A pránajama olyan légzési technikák rendszere, amelyet a pránaként ismert univerzális energia hasznosítására és irányítására használnak. A jóga szerves része, gyakran beépítik az ászana gyakorlatba, vagy a meditáció előzetes lépéseként használják. A kifejezés több szanszkrit gyökérből származik; a prána jelentése: „létfontosságú életerő”, a yama jelentése: „irányítás”, ayama: „meghosszabbítás” vagy „kiterjesztés”. A lélegzet a pránát jelképezi, és a pránajama úgy értelmezhető, mint a létfontosságú életerő energiájának meghosszabbítására és bővítésére szolgáló módszerek a légzés szándékos vezérlésén keresztül. A pránajama a legkorábbi indiai szentírások közül sokban megjelenik, amelyekben a célok hatalmas skáláját részletezik. A gyakorlat alkalmazható tisztításra, a felszabadulás elérésére, az elme összpontosítására, a test stabilizálására vagy egyéb technikák, például a meditáció kiegészítéseként. .Patanjali Jóga-szútrái szerint a pranayama előkészítő gyakorlat, amelyre szükség van a pratyahara (az érzékek visszavonása), a dharana (koncentráció) és a dhyana (meditáció) fejlettebb technikái előtt, ami a szamádhi (megvilágosodás) végső szakaszához vezet.
Amikor a prána (életerő) gyengévé válik, vagy kiegyensúlyozatlanul épül fel, fáradtságot, letargiát tapasztalunk. Ez nagyon gyakran betegségekhez vezet. A légzőgyakorlatokkal javítható az energiahiányos állapot, és lehetővé válik az elme és a test egyensúlyának kialakítása.
A pránajáma végső soron nem más, mint az elme feletti kontroll megszerzésére irányuló törekvés.
