STEFÁN ÁDÁM
Stefán Ádámnak hívnak, jógaoktató, barista, költő, hobbiékszerész és táncos, zenész, és egy űrlény vagyok.
Apró korom óta tudtomon kívül is már ászanákat és légzőgyakorlatokat végeztem. Imádtam mozogni, játszani a lélegzetvétel által keltett érzetekkel, kísérletezni a testem határaival. Eleinte nekem ez csak játék volt nagyon sokáig.
Először 6 évvel ez előtt találkoztam a jógával, mint fogalommal, az előtt csak tapogatóztam az anyagi világban, mert fogalmam sem volt, hogy miként navigáljak benne. Idegen volt minden, ellenséges, a mások által adott „járható utak” pedig nem tűntek hitelesnek, nem tűntek olyannak, amin járni kívánnék.
Bár láttam az apró dolgok szépségét, nem láttam az értelmét az egésznek, s nem is akartam itt lenni úgy igazán a Földön.
Majd mikor jött a jóga, s vele együtt életem első igazi önreflektív pillanata…na akkor állt minden a feje tetejére igazán.
Évek munkája volt visszafejtegetni a sok-sok téves önképet, berögződést, hiedelmet, dogmát, és hibás működést, mígnem el tudtam jutni oda, ahol már örömöt lelek a jelen pillanatban. A mai napig haladok ezen az úton, de azt érzem, hogy a poklot már megjártam a többszöri öngyilkossági kísérlettel, amiből aztán a jóga segített fölépülni. Szeretném, ha tudnék segíteni másoknak abban, hogy ha épp a pokolban járnak, akkor is tudják, hogy merre van a kiút. Mert mindig van kiút.
Értelem. Miért van szüksége az embernek arra, hogy értelmét lássa annak, amit csinál? Nélküle olyan elveszettnek, céltalannak tűnik minden, akkor meg már bármit csinálhatnánk. A jóga nem csak értelmet, de szabályokat, keretet, elvrendszert, morális alapokat, és egy végtelenül hasznos térképet ad az embernek ahhoz, hogy az életben vissza tudjon találni ehhez az értelemhez, amit egyszer elvesztett, vagy még soha meg sem talált.
Hiszem, hogy a tudatos élet a tudatos lélegzetvétellel kezdődik. És hiszem azt is, hogy a légzés a kapu egy boldog és teljes élet megtapasztalásához.
Életem egyik legnagyobb célja, hogy ezt a helyet egy jobb állapotban hagyjam el, mint ahogy akkor találtam, amikor idejöttem.
Óráim: Keddenként 7.00 órától napindító jóga
A JÓGA & ÉN
Hétköznapi értelemben véve 18 éves koromban, amikor az egyetemen, ahol tanultam volt meghirdetve egy ingyenes jógaóra minden csütörtökre. Pár alkalmon részt vettem, s így igazán megkedveltem, mert nagyon tetszett az, ahogyan éreztem magam az órák után.
Nem hétköznapi jóga-értelmezés szerint, pedig szerintem akkor jógáztam először, amikor 8 éves voltam. Életem első hittan óráján mesélte a tanár, hogy Jézust hogy és miért feszítették keresztre, én pedig kontrollálatlan sírásba kezdtem. Szerintem az a sírás volt életem első jógikus pillanata.
Azért, mert segített visszatalálni a központba. A mindenféle testhelyzeten és légzésen keresztül nem egy képzelt, szorongó, múltbéli, vagy miegyéb valóságba, hanem a jelen pillanatba juttam el. Koncentrálttá tesz. Harmóniát, egyensúlyt, és békét teremt bennem. S erre mindennél is nagyobb szükségem volt abban az életszakaszban, ahol épp eltalált engem a jóga.
Emlékezést.
Istenre, arra, hogy lelkek vagyunk, hogy nem ez az igazi otthonunk. Arra, hogy a legtöbb dolog, mivel interakcióba lépünk csupán egy eszköz, ami az önmegvalósítés felé visz, vagy távolít tőle. Arra, hogy az úton járás sokkal fontosabb, mint a cél elérése. Arra, hogy a valódi cél az úton való járás.
A fejenállás és a kézenállás. Minden tudatfolyamatot megszűntetnek, és olyan koncentrációt igényelnek, ahol kénytelen vagy kiszakadni a karmád áramlatából.
Ezen kívül pedig a Trikónászana -háromszögpóz-, mert nagyon szeretem, ahogyan a derekamat nyújtja, miközben csinálom.
Jelenleg a rendszeres gyakorlás a legnagyobb nehézség. Magamért sokkal nehezebben teszek bármit, mint másokért. Viszont így, hogy egy héten már elég sok órát kezdek tartani, így sokkal többet is gyakorlok. Nem csak azokkal, akiknek az órát tartom, de egyedül is, hogy készüljek az órákra amiket tartani fogok.
Két kínai bölcselet jut eszembe:
„Egy fa elültetésére két időpont a legalkalmasabb: 30 évvel ez előtt, és most.”
„Megvilágosodás előtt jársz a kútra a vödröddel, hogy megöltsd vízzel, s hazavidd a családodnak. Megvilágosodás után pedig jársz a kútra a vödröddel, hogy megtöltsd vízzel, s hazavidd a családodnak.”
Magyar 
English 
