Atha – a kezdet szava

„Atha yoga-anuśāsanam.” – „Most kezdődik a jóga tanítása.”

I.1. Patandzsali Jóga-szútra

A jóga egyik legfontosabb alapműve ezzel a mondattal kezdődik és ez is adja az alaphangját. Számomra ebben a kulcsszó a most. Nem holnap, nem majd egyszer, amikor több időnk lesz, mindez most történik, itt a jelen pillanatban. Varázslata abban rejlik, hogy ettől az egész nem múltbéli legendává, vagy elvont filozófia gyűjteménnyé válik, hanem a tanítás a mindenkori jelenben élő emberhez szól.

Az „atha” szó nem csak azt jelenti, hogy most, hanem a hagyományban mindig egyfajta küszöb, jelzi, hogy valami jelentős, szent vagy erőteljes tanítás veszi kezdetét.

Bizony úgyanígy működik ez, amikor jógaszőnyegre állsz. Nem az előző gyakorlást folytatod, nem ugyanaz az ember vagy, nem ugyanazok az érzések és nem is ugyanazok a tapasztalatok vannak veled. Minden egyes alkalom egy új kezdet.

Oké, köszi, új kezdet… DE HOGYAN?

A jógamatrac, mint az élet laboratóriuma

Nemrég olvastam ezt a mondatot és nem tudom kiverni a fejemből:, “A jóga matracod az életed laboratóriuma”.

Annyira képszerűen fogalmazza meg azt, amikor az oktatód azt mondja, engedd, hogy a gyakorlásod kisétáljon veled az életbe.

Itt lehet kísérletezni mindazzal, ami kint túl nagy (valós, vagy vélt) téttel járna. Nem kiállítótér, nem színpad, hanem egy biztonságos közeg, ahol próbálkozol, elrontasz, lebontasz és újraépítesz, megint nekiállsz. Mint egy kémcsőben: összekevered az elemeket, néha elsőre sikerül, néha robban, máskor semmi sem történik, néha minden másképp alakul, mint vártad. És mindebből adat születik, amiből tanulhatsz.

• Amikor felveszed az ászanát, ahogy kell, de mégis szétesik – nem kudarcként értelmezed, hanem információként: „így működik most a testem.”

• Amikor nem tudod megtartani a fókuszt, és újra visszahozod – ez nem szégyen, hanem mérés: „így működik most az elmém.”

• Amikor elengedsz, kilépsz, és újra próbálod – ez maga a kísérlet új beállítása.

A laboratóriumban nincsenek végleges eredmények. A matrac megtanít arra, hogy az újrakezdés nem vereség, hanem módszeres vizsgálódás. Mint amikor egy tudós újraindítja a kísérletet, mert az előző eredmény nem hozott tiszta képet. Nem kell történetet szőni köré, csupán úgy kell tekintened rá, mint a kutatás természetes menetére, amelyből tapasztalat és tudás születik.

De, hogyan?

Nagyon szeretném, ha tudnád: nem számít, hányszor kell újrakezdeni, az semmilyen módon nem csökkenti az értékedet.

A rossz hírem, hogy nem fogunk tökéletes választ kapni a hogyan kérdésére, mert egyediek vagyunk. Én tényleg úgy gondolom, hogy az első lépés MOST-al kezdődik, ahogy Patandzsali tanítja.

Őszintén szólva nem is szeretnék tanácsot adni, mert abból Dunát lehetne fakasztani. Inkább kérdéseket hoztam neked, mert azt tapasztalom, hogy a saját válaszaiddal sokkal könnyebb közel kerülni a megoldáshoz, mint bármilyen kész recepttel.

• Az első talán a legegyszerűbb és legnehezebb: Mit akarok igazán, de tényleg igazán?

• Ezután érdemes megkérdezned: Miért akarom ezt? Nem kell vég nélküli „miértezésbe” bonyolódni, de hasznos tudni, hogy a vágyad valóban a tiéd-e, vagy csak egy lépcső valami más felé, esetleg egy „kellene”, amit mások ültettek beléd.

• Mit kell tennem, hogy eljussak oda? Ha könyvet szeretnél kiadni, előbb meg kell írni; lehet, hogy kiadót vagy ügynököt kell keresned, időt kell szánnod rá, vagy együtt kell dolgoznod valakivel, aki támogat.

• Ugyanakkor érdemes előre gondolkodni, hogy felkészülj: Mi állhat az utamba és, hogyan tudom elkerülni ezeket? Ez lehetsz te magad, mások, vagy a körülmények – mindegyikhez más megoldás kell.

• Végül az egyik legfontosabb: Mi tart majd mozgásban? Ki fog támogatni, amikor feladnád? Hogyan emlékezteted magad arra, hogy miért indultál el?

• Van-e más módja annak, hogy ránézz a beragadtsággal vagy megtorpanással kapcsolatos gondolataidra és érzéseidre? Mi változik, ha arra gondolsz, hogy a gondolatok és érzések egyik pillanatban erősek, a következőben pedig gyorsan el is múlhatnak?

Egy szó, mint száz, amikor elkezdünk kísérletezni a mi kis biztonságos terünkben, egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem is olyan félelmetes. Ezt a hozzáállást bevihetjük a nagybetűs életbe is. Hiszen bármit újrakezdeni sosem szégyen (ha bárki az ellenkezőjét mondja, mondd, hogy a jógaoktató ezt írásba adta), hanem a megismerés legpontosabb eszköze.

Legközelebb, amikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, akár a matracon, akár az életedben: kudarcot látsz majd, vagy információt?