Az okok száma annyi, ahány struktúra képes fájdalmat okozni; és a test minden szövete képes fájdalmat okozni. Az egészségügyi szakemberek segítségét akkor kérjük, ha a fájdalom elég erős ahhoz, hogy akadályozza a szükséges vagy kívánt tevékenységeket. Hogy mi történik ezután, az attól függ, hogy kihez fordulunk.

Számos egészségügyi szakember foglalkozik a hátfájás kezelésével – a háziorvos, a csontkovács, a gyógytornász, a masszőr, az akupunktúrás, az ortopéd sebész, az idegsebész, az aneszteziológus, a reumatológus, a pszichiáter és a pszichológus, hogy csak néhányat említsünk. Sok mindent hallhatsz a jógaoktatódtól is. Mindegyikük más-más szemszögből közelíti meg a problémát, ahogyan az formális képzésükből és klinikai tapasztalatikból következik. Ez segít nekik olyan modellek kialakításában, amelyek közül néhány tudományos alapokon, néhány pedig a hagyományokon, megszokott gondolkodáson alapul.

A hátfájással rengeteg tudományos kutatás foglalkozik., názzük hát, mit tanulhatunk ezekből. 

Ehhez elsőként vegyük figyelembe a kutatásban feltett kérdéseket. Fontos megérteni a kérdést, mert végső soron ez irányítja a választ.

Ha valakit annak megértése érdekel, hogy „Milyen struktúra felelős az egyén fájdalmáért?”, akkor a kutatás a konkrét anatómiai részekre összpontosít, amelyek képesek fájdalmat generálni. A kérdésfeltevésnek ezt a vonalát követve teljes modelleket dolgoztak ki mind a deréktáji fájdalom értékelésére, mind kezelésére. Nagyon kifinomult képalkotó technikákat és sebészeti eljárásokat fejlesztettek ki a „Mi fáj” kérdés megválaszolására. Ez klinikailag akkor lenne hasznos, ha csak egyetlen struktúra lenne felelős az egyén fájdalmáért. Általában ez nem így van.

Gyakran több struktúra okozza a problémát, és ezeket nem lehet egyenként azonosítani. Ezért találkozunk olyan diagnózisokkal, mint a „nem specifikus derékfájás”. Más szóval, a fájdalomért nem okolható egyetlen testrészünk, azonban a derékfájás mégis fennáll. Még ha tudnánk is, hogy melyik struktúra felelős a fájdalomért, ez nem segítene a kezelésben, hacsak nem akarjuk csak kivágni vagy érzéstelenítővel elzsibbasztani. Szerencsére  erre csak ritkán van szükség.

Milyen információkhoz jutnánk, ha a kezdeti kutatási kérdés az lenne, hogy „Miért fáj a deréktáj, vagy a medenceöv?”. „Miért nem képes a hát többé a terhelést elviselni vagy átvinni, állni, ülni, emelni vagy csavarni?”

E kérdések megválaszolásához a kutatásnak fel kell tárnia a teljes régió működését annak érdekében, hogy értékelni lehessen, miért következett be az elváltozás és a fájdalom. Sok kutatást végeztek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és ma már a szakemberek sok esetben  azt is figyelembe veszik, hogyan működik az érintett személy teste, és hogyan állnak egymással kapcsolatban az egyes testrészek, azok esetleges károsodásai, és hogy ez a kapcsolat felelős-e a hát-, vagy medencefájdalmáért.

Ha téged nem így diagnosztizáltak, keress másik orvost.

Itt a Földön soha nem tudunk szabadulni a gravitáció hatása alól. A két lábon járás és az egyenes tartás megköveteli, hogy a gravitációs erők a deréktájon és a medencén keresztül a két lábra nehezedjenek. Az, hogy mennyire hatékonyan tudjuk kezelni ezt a terhelést egy életen át, meghatározza, hogy mennyire tudunk nyugodtan állni, milyen mozgásformákat végzünk, mit sportolunk vagy sportoltunk, és  mennyire tudunk időben reagálni, más szóval mennyire jól működünk.

A diszfunkció azt jelenti, hogy az egyén elvesztette azt a képességét, hogy ellenálljon a gravitációnak állás, ülés, emelés stb. közben.

A terhek hatékony áthelyezéséhez ­– legyen szó akár csak a testsúlyunkról, akár plusz terhekről (bevásárlás, gyerekek, szerszámosláda stb.) – a csontok, ízületek, izmok és idegek megfelelő működésére van szükség. Mindezeknek a rendszereknek harmonikusan együtt kell működniük ahhoz, hogy zökkenőmentes, erőfeszítés nélküli mozgást eredményezzenek. A csontok nem törhetnek el, vagy nem befolyásolhatja őket betegség, az ízületeknek mozgékonyaknak kell lenniük, de mozgásuknak mégis szabályozottnak kell lennie, az izmoknak erősnek és rugalmasnak kell lenniük, hogy támogassanak minket, miközben nem korlátozzák a mozgást, az idegeknek pedig egy rendkívül kifinomult információs rendszerként kell működniük, amelyek egyszerre több funkciót koordinálnak.

A szép mozgás olyan, mint a szép zene; minden izom olyan mint egy hangszer a zenekarban, és egyénileg kell edzeni. A szép zene azonban csak akkor szólal meg, ha a karmester hangszereli az egyes hangszereket – többet játszol, kevesebbet játszol, csendben vagy. Az idegrendszer az izmaink karmestere, és a karmester vezénylése az, amit motoros kontroll tréningnek nevezünk. Nem lehet olyan izmot erősíteni, amelyet az agy nem használ, ezért a core edzésnek a core erősítés előtt kell állnia. Ez a test minden területére igaz, nem csak a deréktájra és a medencére. 

A gravitáció megpróbál minket a talajba nyomni, és ezt az erőt kompressziónak nevezzük. A kompresszió a hátunk csontjait kényszeríti össze, és ennek az erőnek természetesen ellenáll az ízületek szerkezete és a porckorongok is. Amikor a hátad nagyobb kompressziónak van kitéve, mint amennyit elbír, más szóval amikor nem támogatja az izomrendszer, a porckorongok és az ízületek a kopás jeleit kezdik mutatni – ez egy természetesen előforduló esemény, amely nem feltétlenül jár együtt fájdalommal vagy öregedéssel, de néha igen.

Az orvos megnézheti a röntgenfelvételt, láthatja a gerincben bekövetkezett szerkezeti elváltozásokat, megjegyzi a páciens életkorát, majd azt mondja, hogy „degeneratív porckorongbetegsége” van. Ez gyakrabban nem betegség, hanem inkább egy olyan megállapítás, amely azt jelzi, hogy a gravitáció nyomóerejének áldozatául estél, és nem használtad elég jól az izomrendszered, hogy ellensúlyozd azt. A hát struktúrái a túl nagy összenyomódás jeleit mutatják, és erről az agyat jelek révén tájékoztatják, amelyeket az fájdalomként értelmez. Ugyanannyi ember van ezen a bolygón, akinek a gerincén ugyanolyan elváltozások vannak a képalkotó vizsgálatokon, mint neked, és nekik nincsenek fájdalmaik.  A fájdalom és a képalkotáson látható szerkezeti változások gyakran NEM egyeznek meg. Ezért nem érdemes csak a képalkotó vizsgálat alapján dönteni a diagnózisról, főleg, ha az nem  egyezik meg az érintett személy történetével! 

Hogyan áll ellen az izomrendszer a gravitációnak és a testünkre ható extra terheléseknek, mégis hogyan tudunk mozogni? A motoros irányítás elmélete szerint az idegrendszer pontosan a megfelelő mennyiségű izomösszehúzódást hangszereli a megfelelő időben az éppen végzett feladathoz. Az izmok együttes aktiválásának eredménye az, hogy megtámasztanak bennünket, de mégis képesek vagyunk  mozogni, egyszerre „stabilitás”, azaz kontroll, valamint mobilitás jellemzi.

Beszéljünk egy kicsit erről az izomrendszerről, amelyet az idegrendszer hangszerel! Régóta úgy gondolják, hogy az erős has segít enyhíteni a hátfájást. Bár ez részben igaz, de nem ilyen egyszerű a dolog, a felülések nem gyógyítják a hátfájást, sőt plykor nyírják a derakat is.  A „core” szót mind a kutatási, mind az edzési szakirodalomban sokféle dologra használják, de mi is az a core?

A core a légzésben kulcsszerepet játszó rekeszizom, a medencefenék, a hasfal és a hátizmok között helyezkedik el. A kutatások azt találták, hogy ezen izmok összehúzódásának időzítésének (szinergiájának) átképzése fontos ahhoz, hogy helyreállítsuk ennek a régiónak a működését. E rendszer automatikus és hatékony (szemben az erőteljes) használatára szolgáló idegi hálózatok létrehozása a kezdeti cél. Ezt nevezzük core tréningnek, de ne felejtsük, nem lehet olyan izmot erősíteni, amelyet az agyunk nem aktivál. Amint az elme megfelelően tud kapcsolódni e testtájék mélyebb aspektusaihoz, a core erősítő gyakorlatok megfelelőek lesznek. Ha valaki elkezd egy core erősítő programot anélkül, hogy először foglalkozna az erősíteni kívánt izmok sorrendjével és időzítésével, akkor valószínűleg megerősíti a rossz mintákat. Ha valaki mindig azt csinálja, amit mindig is csinált, mindig azt fogja kapni, amit mindig is kapott. Ezért tud a jóga jól segíteni, mert a megfelelő minták kialakítását célozza. 

Amikor ezen izmok mindegyike megfelelően működik, akkor olyan tartószerkezettel rendelkezünk, amely lehetővé teszi, hogy a csípő szabadon mozogjon járás és futás közben.  Ezenkívül, ha a törzs jól működik, a mellkast nem nem merevíti, és könnyed lesz a lélegzet és valamint szabadon foroghat vagy  csavarodhat a mellkas.

Szóval, merre tovább? 

Érdemes feltenni magunknak a kérdést: azt akarom tudni, mi fáj, vagy meg akarom-e érteni a saját testemet, izomrendszeremet, mozgásomat? Figyelek-e arra, hogyan használom a hátam, a medencém, hogyan támasztom, tartom meg a mellkasom és a fejem? Figyelek-e magamra, amikor ülök, állok, emelek, csavarodom, vagy bármilyen mozgást végzek?  Ha így teszel, akkor már haladó jógázó vagy.

Amíg fájdalmaid vannak, ezt nem teheted meg.

De, soha, soha nem késő javítani a működésen. A jóga egy kiváló lehetőség arra, hogy segíts magadnak és mi is segíthessünk neked.

Kun Zsuzsa

Az írás Diane Lee fizioterapauta írásán alapul. Eredetiben itt olvashatod: https://dianeleephysio.com/education/understand-your-back-pelvic-girdle-pain/