Nézz a lábad elé, fiam!
Nem nagy túlzás azt állítani, hogy gyerekkoromban gyakran ügyetlenkedtem, sőt, a küszöbök okozta problémákkal felnőttként is sokat küzdöttem. Így aztán nem meglepő, hogy nagyon betalált a mondás: nézz a lábad elé! Néztem is mindig, állandóan a talajt bámultam – egyetlen hasznom ebből a cipőorrokról a legváltozatosabb helyszíneken, felületeken készült fotósorozat. Bőven húsz fölött voltam már, amikor a talajra bámulás helyett elkezdtem felfelé nézni. Nézni a fákat, a házakat, az eget – és látni, hogy mennyi látnivaló van.
Amikor tudatos vagy, nem kell nézned a lábad, nem fogsz elesni.
A testtudatosságnak a jógában óriási szerepe van: ha a tudatoddal itt és most vagy és a tested-elméd-lelked egységet alkot, akkor a legbonyolultabb ászanában is tudod, akár csukott szemmel is, hogy mit csinál a lábad. Tudod. Mert tudatos vagy. Éber vagy.
Persze ez azért közel sem ilyen egyszerű. Rengeteg gyakorlás és idő, mire az emberben kialakul ez a fajta testtudatosság.
Amikor elkezdünk jógázni, akkor eleinte a tükörneuronjainkra támaszkodunk. Ezek a neuronok olyan idegsejtek, amelyek segítenek lemásolni azt, amit az oktató mutat, tehát leegyszerűsítve: utánzunk. Itt jegyezném meg, hogy mekkora hatással vagyunk egymásra! A tükörneuronjaink megállás nélkül lesik, hogy mit tesz a másik és ennek megfelelően képezik le bennünk a cselekvésünket. Újra értelmezve: mosolyogj és a világ visszamosolyog rád!
Az óráimon szeretem főként a hangommal vezetni a gyakorlókat. Miközben arról beszélek, hogy mit csinál a bal kéz, figyelem, hogy azt teszik-e azzal a bal kézzel, amit kell. Ha nem, elmondom másként. Ha még mindig nem, elmondom egy harmadik megfogalmazásban. Hiszek abban, hogy akkor tanulunk meg valamit igazán, amikor saját magunk megtesszük, átéljük, átérezzük, megtapasztaljuk.
Ha nem sikerül a tükörneuronok által felvenni a testhelyzetet vagy nem megy át az üzenet verbális kommunikációval, akkor megyek és igazítok. Megmutatom, hogy hova kerül az a bal kéz. Ha kell, segítek, ha kell, segédeszközt adok.
Amikor egy testhelyzetet már begyakoroltunk, akkor elsőre, a puszta tudásból, tudatosságból megfelelő helyre lépünk, jól helyezzük el a karunkat, nem kell ellenőriznünk magunkat. Amikor kialakul a testtudatosság, akkor akár csukott szemmel is tudjuk szinkronban, de ellentétesen mozgatni a végtagjainkat. Amikor az ászanában jelen van a testtudatosság, akkor érzed igazán azt, ami ott történik.
Ez egyfajta kapcsolódás önmagunkkal, amikor a test, az elme és a lélek egy síkba kerül. Ez a kapcsolódás a matracon túl kihat a mindennapi életünkre, a hétköznapjainkra is – elkezdjük megfigyelni és érteni az érzéseinket, megtanuljuk tudatosan átélni a belső és külső folyamatainkat és megtanulunk tudatosan reagálni rájuk.