ÉR KIBILLENNI!
Ér kibillenni.
A komfortzóna-elmélet az egyik kedvenc témám – gyönyörűen mutatja be, hogy hogyan működünk. Véleményem szerint az emberi személyiség működésének és alakulásának az egyik legérdekesebb aspektusa.
Mindannyiunknak megvan a maga komfortzónája, ahol mindent az uralmunk alatt tarthatunk, ahol biztonságos és kényelmes. Nagyon sokan nagyon sokat ebben vagyunk; mondjuk is, hogy: ez már kívül esik a komfortzónámon. Na de mi van ott, kívül azon a zónán?
Az első állomás a félelmi zóna. Elhagyva a megszokott, biztonságos környezetünket, azonnal félelmekkel szembesülünk, azt hisszük, hogy nem vagyunk képesek a feladatra, vagy nem vagyunk elég jók, esetleg tartunk mások véleményétől, vagy legalábbis attól a vélt véleménytől, amit elképzelünk. Ebben a zónában az önbizalom hiánya, a magunkba vetett hit hiánya jelenik meg és a komfortzónába történő visszamenekülésként gyakran inkább a kifogásokat választjuk.
Viszont, ha túljutunk a félelmi zónán, ott történik valami, ott jön az áttörés: elkezdünk tanulni. Ebben a tanulási zónában szembenézünk a félelmeinkkel, új problémamegoldási stratégiákat alakítunk ki, új készségeket sajátítunk el és a komfortzónánk elkezd nőni, egyre nagyobb lesz és egyre bátrabban is lépünk ki belőle, hisz már tudjuk, hogy hogyan járhatjuk be az utat.
Ha elegendő tudást sajátítottunk el a tanulási folyamatban, akkor jön a fejlődés, alakul az én, keressük a kihívásokat, az álmainkat, sőt, meg is éljük őket, és szépen lassan elkezdünk túllépni önmagunkon és, ahogy a jógában olyan szépen mondják: teljes mértékben megéljük önnön nagyságunkat.
Ez a folyamat természetesen nem megy egyszerűen, sőt, még csak nem is lineáris. Mindig vannak buktatók, sokszor visszamenekülünk a régi komfortzónánkba, olykor még az ablakot is magunkra zárjuk – se ki, se be. És ez így van rendjén. De hosszú távon sosem szabad megülni a langyos vízben. Merjük megnézni, hogy mi van odakint! Vagy épp azt, hogy mi van odabent!
Az óráimra szívesen viszek egyensúlygyakorlatokat. Szeretem felhívni a gyakorlóim figyelmét arra, hogy bár nagyon fontos a komfortzóna, tanulni és fejlődni kicsit kijjebb tudunk.
Ott van a félhold állás egyik variációja. Na, azt nagyon szeretem. Először mindig bemutatom és megtanítom, hogy hogyan vesszük fel a testhelyzetet és hagyom a gyakorlókat kísérletezni. Jönnek is a kihívás okozta nehézségekre reagáló egó elégedetlen sóhajtásai, vagy azt látom, hogy egyszerűen nem merik. Ezt inkább nem, nehogy kiderüljön, hogy nem megy. Lebontjuk az ászanát és mesélek néhány szót a fenti elméletről. Megbeszéljük, hogy ér kibillenni. Persze, mindig vigyázzunk magunkra, ha esünk, tudjunk ügyesen támaszkodni, tudjunk tompítani az esésen. De ki mondja, hogy el fogunk esni? És ki mondja, hogy baj, ha elesünk?
Újra nekiveselkedünk és csodaszép félholdak születnek. Felderülnek az arcok és jön, amit a jógában olyan szépen mondunk: teljes mértékben megéljük önnön nagyságunkat.
Gyetvai Anett írása
Magyar 
English 