Február, az ébredés jegyében, Hamvas Béla Silentiumával

Évekkel ezelőtt az öreg Tolsztoj naplóját olvastam, és az a szenvedély, ahogy ez a nagy vénember, ez az öreg szent őrült valamiért küzdött, amiről maga se tudta, micsoda, eszeveszetten küzdött, meg kellett rendítsen és meg is rendített. Eleinte nem tudtam, miről van szó. Olvastam és megilletődve figyeltem. Aztán rájöttem, hogy ez az ember önmagában az autentikus létezés gondolatát elültette, s most nem tudja, miképpen nevelje fel, hogyan virágoztassa ki és hogyan teremjen gyümölcsöt. A gondolatokkal nincs baj. Megértésükkel sincs baj. Tolsztoj nagyon intelligens ember volt. Még a hirdetéssel sincs baj. Nagy művész volt. A baj ott kezdődik, hogy azok szerint kell élni. Itt kezdődik az önmegvalósítás.

Ébredés. Ébredés arra, hogy az egyetlen, aki mindvégig, a legnagyobb fényben és a legnagyobb sötétségben is velünk lesz, az önmagunk.

Ébredés. Ébredés arra, hogy nincs más út, mint önmagunk megismerése. Keresni, kutatni, hogy ki az én. Ízlelgetni, hogy minek van helye és minek nincs helye. Hátrahagyni, aminek nincs, és menni afelé, amit hellyel tudunk kínálni.

Egy idő múlva kiderül, hogy az ember hiába tárol bármit, ha azt nem valósítja meg. Haszontalan és terméketlen emlékezeti massza.

Ébredés. Ébredés arra, hogy minden tanítás annyit ér, amennyit képesek vagyunk magunkévá tenni belőle. A horizont, ahol az ég és a föld találkozik. A tudást, a tanítást átültetni a mindennapi életbe.

Ébredés. Ébredés arra, hogy nincs más út, mint kilépni az elefántcsonttoronyból és az elveket valójában megélni. A belső világot a lehető leghűbb módon képviselni kifelé. Ami bent, az kint. Ahogyan az indiai bölcs, aki három életén át odaadással tanulmányozta a védákat és Sívától ezért három marék földet kapott: ez a három kupac föld a megszerzett tudásodat szimbolizálja, – majd a Himalájára mutatott – a többit odakint tudod megtanulni.

Effektíven létezni. Autentikusan élni. Megvalósulni. A hiteles létezést realizálni.

Hogyan?

Életrendem újítása ez: az összes kérdéseket függőben tartani. Ezek szerint a gondolkozást nem lezárni, hanem éppen minden ajtót kinyitni. A fonalakat nem csomóra kötni, hanem minden csomót felbontani. A kérdéseket nem megoldani, hanem azokat megkeresni, minél többet és minél veszélyesebbet és a lehető legélesebben felállítani.

Mint mindig, olyan gyönyörű képekben fogalmazza meg Hamvas:

Hadd jöjjön és járjon át a levegő és süssön a nap. Az egyetlen módja annak, hogy megérjek.

Önmegvalósítás.

Amikor az van, ami látszik és az látszik, ami van.

Önmegvalósulni.

Egyre inkább megnyílni, és magamat a fény számára hozzáférhetővé tenni […].

Önmagunkat felnevelni és kivirágoztatni. Gyümölcsöt teremni.

A dőlt betűvel szedett részletek Hamvas Béla Silentium kötetének Gyümölcsóra című esszéjéből származnak.

Köszönet érte!