A szanszkrit Śīrṣa szó jelenti a fejet, az asana pedig a testhelyzetet.
Állsz a fejeden. És ha jól összerendezted magad, akkor ez olyan érzés, mintha nem is lenne gravitáció. Mintha nem is lenne tér. Mintha nem is lenne idő. Mintha nem is lenne semmi. És mégis: mintha minden lenne.
A fejenállás egy tricky (nem túl könnyű) testhelyzet, mivel igazság szerint nem is a fejen állunk, hanem a karok tartják a testet, vagy legalábbis a súly jelentős részét.
Ebben a testhelyzetben a hajszálak végétől a kislábujjig tudni kell pontosan, hogy mi történik, máskülönben bukfenc lesz a vége.
Alig találni valamit, ami nincs működésben. Alig – merem kockáztatni: nem találni olyan szervet, amire nem hat.
Éppen ezért, mivel teljes fókuszt igényel, nem is találkozunk vele a legtöbb jógaórán. Rávezető gyakorlatokat és variációkat tanítunk. Előkészítünk és felkészítünk.
A sirsászanához vezető út maga a jóga: rendszeres, odaadó gyakorlás, a test felkészítése részenként, a tudat felkészítése a teljes összpontosításra.
Ugyan a sirsászanát az ászanák királyának tartjuk, a királyi attitűdöt az oda vezető út adja, nem maga a testhelyzet.
És mi van az élettel? Mindent is akarunk, csak épp az oda vezető utat nem?!
