Az Arcanum szótár szerint a megújulás a folyamat, a történés; az a tény, hogy valami újra kezdődik, újjászületik.
De hogyan? Szándékosan? Törvényszerűen?
Mi a megújulás? Lehetőség? Kötelesség?
Hamvas Béla így írja:
Az objektum káprázat. Mire elnevezem, már más. Nem az objektum, hanem a transzfiguráció iránya felé kell tájékozódnom. Az egyetlen biztos és szilárd alap, ha az átvalósulást követem. Ha arra megyek, amerre ez az egész világ itt velem együtt mozog. Körülbelül ez az, amit úgy hívnak, hogy tavasz-nyár-ősz-tél. Reggel a kertet csak azért ismerem meg, mert az éjjel magam is pont annyit változtam, mint az egész. Ha megálltam volna, azt hinném, idegen tájon vagyok. Mert az évszakok változásában a nemző szellem szüntelen teremtése. Csak az örökkévalóságra érdemes berendezkedni.
És ha berendezkedünk az Örökkévaló-ságra, akkor hogyan tovább? Hamvas szerint így:
Múlandóvá tettem magam, hogy örökké virágozzak. Jázmin és olaj. A káprázatban élek, hogy a valóságot lássam. A láthatatlant. Én, a megfoghatatlan. Egyszer vagyok, hogy örökké legyek. Mert a zene megmarad. És a mítosz is megmarad és a hajnali harmat a jázminvirágon és az olaj illata és a pillanat és a mámor és a női szépség, mind megmarad.
És ha van megújulás, akkor van elmúlás is? Vagy: és ha van megújulás, akkor nem elmúlás van, hanem folytatás, újként?
Régebben azt hittem, hogy valódi élettémám a mű megalkotása. A kárhozat esztendeje óta ebben már nem hiszek. Külön művek nincsenek. Egyetlen mű van, a megváltás és aki nem ezen dolgozik, az ellene dolgozik.
És ha ezen dolgozom:
Egyszer vagyok, hogy örökké legyek. Ahhoz, hogy egyszer legyek, ebben az illatban és ebben a zenében legyek, nem befejezhető mű. Átvalósulni. Soha sincs készen. Ez az egyszer. Ez az örök. Ami káprázat és látomás. És ami megmarad. Örökké megmarad.
Átvalósulni nem befejezhető mű.
Csak a megújulás van. Mindig. Minden pillanatban.
A dőlt betűvel szedett részletek Hamvas Béla Silentium kötetének Jázmin és olaj című esszéjéből származnak.
Köszönet érte!
Magyar 
English 
