Kedvenc jógaoktatóm, Travis Eliot meséli a következő történetet.
A mester arra utasította a tanítványait, hogy a fény első jelére végezzenek különleges gyakorlatokat. A tanítványok másnap felébredtek, és amikor elkezdték volna a tanítójuk utasításait, rájöttek, hogy nem tudják, mit jelent a fény első jele.
Visszatértek a tanítójukhoz, és megkérdezték: „Honnan tudjuk, hogy láttuk a fényt? Akkor, amikor átlátunk a völgyön, és látjuk a különbséget egy tölgyfa és egy olajfa között? Onnan tudjuk, hogy megláttuk a fényt?” A mester így válaszolt: „Nem”.
A diákok ezután így kérdezősködtek: „Mi a helyzet akkor, amikor a hegyek fölé nézünk, és meglátjuk a különbséget egy kutya és egy bárány között. Onnan tudjuk, hogy megláttuk a fényt?”
A mester türelmesen azt válaszolta: „Nem, próbáljátok meg újra”.
A diákok végül azt mondták: „Azt hisszük, megvan! Az a pillanat, amikor a fény hajnala kilő a horizonton túlra? Ebből tudjuk, hogy láttuk a fényt?!”
A mester ekkor azt mondta: „Sajnálom, nem, nem onnan tudjátok, hogy láttátok a fényt”. Így folytatta: „Akkor fogod tudni, hogy láttad a fényt, amikor egy idegen odalép hozzád, és a szemébe nézel, és rájössz, hogy ugyanaz a szellem, ami benne van, ugyanaz a szellem, ami benned van. Innen tudod, hogy megláttad a fényt. Addig sötétségben élsz.
Sötétségben élsz, ha gyűlölsz vagy ellöksz magadtól egy másik embert, mert másképp néz ki, másképp gondolkodik vagy másképp viselkedik, mint te. De ha meglátod magad a másikban és szereted a másikat, akkor meglátod a fényt és fényben élsz.
A különféle meditációs technikák, mint a szerető kedvesség meditáció, segítenek téged ezen az úton.
Magyar 
English 
